1.)     A Marosvásárhelyi Kántor - Tanítóképző Főiskolát 1990 őszén alapították a történelmi magyar egyházak képviselői és az RMDSZ akkori szervezete.

A főiskola életének első három éve a kezdet nehézségeivel és azok leküzdésével, hol csüggedéssel, hol reménységgel telt el. Ebben a nehéz időszakban az iskola fennmaradását a felekezeti összefogás, a tanárok és lelkészek önzetlen hozzáállása, a hallgatók kitartása és nem utolsósorban a külföldi testvéregyházak, gyülekezetek és magánszemélyek támogatása biztosította. Az első évben harmincöt szaktanár és négy lelkész díjmentesen, majd a második évben szimbolikus óradíjért vállalták a tanítást, hitbeli meggyőződésbol, egyházunk, kultúránk, anyanyelvünk iránti huségből. Az iskola patronálását a vártemplomi egyházközség és gyülekezet vállalta, a tanórákat a római katolikus plébánia termeiben tartották.

Az iskola vezetésére az alapító egyházak képviselőibol és szaktanárokból Kuratórium alakult, amely Fülöp G. Dénest, a marosvásárhelyi Vártemplomi Egyházközség lelkipásztorát választotta elnöknek és Varga Erzsébet tanárnőt bízta meg az ökumenikus jellegű- református, római a katolikus, unitárius és evangélikus- intézet ügyintézésével.

A kuratórium erőfeszítései kezdetben arra irányultak, hogy a belső szervezés és intézményépítés mellett az egyházi főiskola állami elismerését, nyilvánossági jogát elfogadtassa. Ennek ügyét felkarolta az Erdélyi Református Egyházkerület Igazgatótanácsa és hosszas tárgyalások és utánajárás után 1993 - ban sikerült elérni az iskola muködésének engedélyezését.

Az engedélyezéssel kezdődő új helyzetben az Erdélyi Református Egyházkerület Igazgatótanácsa, és az iskola kuratóriuma a leköszönő Varga Erzsébet helyébe Barabás Lászlót bízta meg a Marosvásárhelyi Református Főiskola igazgatásával.

A Kultuszügyi Államtitkárság az Erdélyi Református Egyházkerület hatáskörébe utalta az iskola szervezését, fenntartását, ám anyagi alapokat ehhez nem biztosított. Így továbbra is a vártemplomi egyházközség maradt a legfőbb fenntartója. Mégis elorelépés volt, mert az Egyházkerület kiépülő iskolarendszerében a főiskolai képzést jelentette.

A kántorképzés szakmai ügye 1993 - ban, mint a református egyház és a társegyházak belső iskolaszervezési kérdése, ezzel a jóváhagyással megoldódni látszott. Az azóta szervezett évenkénti egyházkerületi kántorvizsgák azt tanúsítják, hogy az akkor beindult kántorképzés azóta felnőtt az egyházzenei elvárások szintjére. Színvonalának elismerését a vizsgáztatásban résztvevő egyházkerületi zenei bizottsági tagok és az egyházkerületi közgyűlés dokumentumai is bizonyítják.

2.)     Annál több gondot jelentett a tanítói szak érvényesítése, elfogadtatása, hiszen az 1995 - ös romániai tanügyi törvény csak állami és magánoktatási rendszert törvényesít. Az egyházi, felekezeti oktatást a magánszférába utalta s így szertefoszlatta azt a maradék reményünket, hogy rövid időn belül részben állami fenntartásu és az állam által is törvénybe iktatottan egyházi, felekezeti tanintézmény lehessünk.

A főiskola létét, muködését fenyegető helyzetben, a nagykőrösi Tanítóképző Főiskola sietett segítségünkre, amely a Károly Gáspár Református Egyetem keretébe épülve, jelenleg annak Tanítóképző Főiskolai Kara. Segítségük révén és a magyar Müvelődési és Közoktatási Minisztérium illetékeseinek támogatásával iskolánk a tanítói szakra nézve a Nagykorösi Református Tanítóképző Foiskola kihelyezett tagozatává vált, annak minden jogi, iskolaszervezési, diplomahonosítási és fenntartási következményével együtt.

Gyakorlatilag ez azt jelenti, hogy amint a kántori szakra nézve egyházkerületünk iskolarendszerébe tartozunk, a második kötodéssel a Károly Gáspár Református Egyetem kihelyezett erdélyi tagozata vagyunk a tanítói szakra nézve. Az egyetem keretében a tanítói szakunk 2002 - ben megszerezte a szakmai minosítést, vagyis az akkreditációt, amely biztosítja a képzés jövojét. Főiskolás diákjaink három év nappali képzés után megszerzik a kántori oklevelet, amelyet a református ( és a római katolikus, unitárius, evangélikus ) egyház érvényesít, saját belső törvényei és képzési rendszabályai szerint. A negyedik, levelezői rendszerben folytatott tanévben a fiatalok már helyettes tanítóként vagy kántorként dolgoznak, közben felkészülnek a nagykőrösi tanítói vizsgára.

A Nagykőrösön megszerzett tanítói okleveleket itthon honosíttatni kell. Ennek folyamata eléggé hosszadalmas, de végső soron eredményes, eddig mindenkinek honosították az oklevelét.

3.)     A kettős kötődés mellett a főiskola jellegzetessége az is, hogy belső életében - az 1990 - es alapítástól máiglan ökumenikus szellemiségu. Tehát a református kántorok mellett képezünk római katolikus, unitárius, evangélikus kántorokat is, ez egyházi tárgyakat a hallgatók saját felekezetük lelkészeivel, zenei szakembereivel tanulják, a hétkezdő áhítatokat is a felekezetek lelkészei felváltva tartják. Tanáraink, diákjaink egymás vallását tisztelve, felekezeti békében, szeretetben élnek.

A fentebb röviden vázolt rendszerben főiskolánk rendeltetése olyan tanítókat, vallástanítókat, énekvezéreket, értelmiségieket nevelni, akik célt, bizakodást, tudásvágyat ébresztenek egy - egy gyülekezetben, a felnövekvő nemzedékekben, hogy a templom és iskola egységében, a hit, az ének és az anyanyelv védoszárnyai alatt lehet és érdemes a szüloföldön keresztényként és magyarként élni, dolgozni, egyházi és nemzeti közösségként megmaradni. Tizenegy éve végzett az első évfolyam s azóta 350 - en hagyták el az iskola padjait és tanítanak, gyülekezeti kántorok, vagy együtt vállalják mindkét szolgálatot. A lemorzsolódás minimális. Az is figyelemre méltó, hogy végzettjeink 98 százalékban a szüloföldön helyezkedtek el, szakmájukat, hivatásukat gyakorolva.

4.)     A nagykőrösi képzési program keretében 2002 őszén indítottuk el a levelező szakos tanítóképzést, olyan, foleg kistelepüléseken élő fiatalok számára, akik érettségi oklevéllel tanítanak, tehát már tanügyi dolgozók, vagy ahhoz közelálló szellemi tevékenységet folytatnak. Ez a képzés költségtérítéses. Meggyőződésem, hogy ezzel a képzéssel nagyban hozzájárulunk szórványvidékek magyar óvodáinak és iskoláinak fennmaradásához a képzett magyar keresztény értelmiségi réteg kialakításához.

5.)     Legfontosabb gondunk, hogy főiskolánknak máig sincsen saját iskolaépülete és bentlakása a távolról jövő diákok részére. Jelenleg 3 helyiséget használunk a vártemplomi egyházközség Diakóniai Központjában. Egy másik, leromlott állapotú épületben három helyiséget rendeztünk be orgonagyakorlás céljára. Épület gondjainkat az oldaná meg véglegesen, ha a Vártemplomi Egyházközség tulajdonát képező és 2005 tavaszán presbiteri határozattal a Főiskola használatába adott ingatlant sikerülne átalakítani és bővíteni, olyan oktatási központtá alakítani, amely mind a főiskola oktatási céljaira, mind kollégium létesítésére megfeleljen, és egyben egy erdélyi hatósugarú szórványoktatási és kollégiumi központ szerepét is betöltse. Ehhez kérjük egyházaink és a magyarság segítségét.

6.)     Egyházi Főiskolánk jövőjét fürkészve halvány, de biztató jeleket látunk a romániai közélet horizontján. Az alkotmánymódosítással szabad út nyílt a törvénybe iktatott felekezeti iskolarendszer kiépítésére és ha az a közeljövőben megvalósul, ezutáni végzettjeink egységesen kántor - tanítóként tudnának elhelyezkedni a felekezeti iskolákban és gyülekezetekben. A másik biztató jel, hogy a kedvezménytörvény romániai alkalmazásáról szóló egyezmény biztosítja, hogy az anyaország egyetemei, főiskolái kihelyezett tagozatokat muködtethetnek a szomszédos országokban. A kedvezménytörvénynek ez az előírása tulajdonképpen a tanítói szakra nézve foiskolánk eddigi és jövobeni muködésének is törvényes keretet biztosít.

Mindezen kedvező jelekkel együtt főiskolánk tanári kara és diáksága számára a jövőben is érvényes a régi hitvallás: Orando et laborando! Imádkozzatok és dolgozzatok!